Tisztaszívűek magasabb rezgésszintje

Tegnap reggel, miután felébredtem, eszembe jutott, hogy be kéne kapcsolni a számítógépet, de a cselekvésig nem jutottam el, kimentem a szobából. Mikor visszamentem, hogy most már tényleg megnyomom a gombot, a gép már be volt kapcsolva. Nagyon csodálkoztam, hiszen emlékszem, hogy nem mentem a közelébe, s bekapcsolva sem maradt, mert nem készenléti állapotban találtam, hanem a bekapcsolási folyamatban, amikor úgymond feláll a rendszer. A gyerekeim sem kapcsolták be, legalább is azt állították.

Később, elmentünk egy tanfolyami beiratkozásra, s miután végeztem, csodálkozva vettem észre, hogy ki van kapcsolva a telefonom. Pedig szinte soha nem kapcsolom ki csak úgy, s mikor visszakapcsoltam, kiderült, hogy nem volt lemerülve sem. Mintha egy kis házitündér serénykedett volna körülöttem. Bár a kávémat nem készítette elő, de hát nem várhatok el mindent tőle:).

Csodás nap volt, szó szerint. Éjszaka, álmomban szembenéztem egy részemmel, s mint egy családállításon, szemébe mondtam: testvérem vagy. Oldás volt, erős, mély, feloldozó. Talán ő huncutkodott körülöttem, ez a tudat feletti energiám, újra megtalált részem. Hiszen, Jézus is mondta, hitünk hegyeket képes megmozgatni, akkor mit neki egy telefon ki, vagy egy számítógép bekapcsolása.

 A kollektív tudatra kihatnak a világban zajló események, ugrott be a gondolat: ugyanis egyre többször szúrtam ki méretes pókokat valamelyik nap, nem átlagosakat, amiket szinte minden sarokban látni. Ezek tényleg nagyok voltak. Az egyiket többen is láttuk, épp zumba órán voltam, s a terem közepén vonult át éppen egy méretes fajta. Aznap még háromszor sikeresen találkoztam velük. Máskor hónapokig nem látok ekkorákat. Tegnap meg kapásból négyet láttam. Mintha valami mozgásra késztette volna őket.

Miközben írtam a tippjeimet, amit hamarosan feliratkozásért cserében, letölthető tanulmányként meg lehet kapni itt, kipróbáltam egyik gyakorlatomat.

Fénygolyó küldésbe kezdtem a kiadott pénzzel, gyakorlatilag útjára bocsátva a pénzt, amit kifizettünk egy nagyobb élelmiszer áruházban, ahelyett, hogy a szívemhez kaptam volna, hogy mégis mi került már megint ennyibe. Fura érzés, de kitartó voltam, küldtem a jóérzést a számlával együtt.

Délután viszont jöttek a pókok, s azon gondolkodtam, talán vihar készül, hogy ennyit látok belőle? De az inkább a kollektív tudatban zajlott, a felgyülemlett harag energia miatt. A világban zajló változások válthatták ki. Gyakorlatilag hiába nem nézünk tévét, nem hallgatunk híreket, a nagyobb események híre akkor is eljut hozzánk, s hat a tudatalattinkra, amely mindenkivel összekapcsol.

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kattints ide:

 Épp a mágus én, elakadás, kreativitás megélése meditációmat írom, miközben várok, kísérőként a körzeti orvosi rendelő várótermében, s a kartonozónál, kihallom a fizikoterápia szót. Újra és újra.

(Miközben a mesélő ént szabadítom fel a torokcsakrában a kreativitás elakadásának szárnyait bontogatva.)

Fizikoterápiát javasolnak az angyalok ezek szerint, ugrik be a gondolat, ha már kihallom ennyiszer ezt a szót, fizikoterápiával lehet feloldani a kreativitás blokkjait. (A szóról nekem a gyógytorna és masszázs ugrik be először, bár nemcsak ennyiből áll.)

Van benne igazság, hiszen az elakadásokat különféle mozdulatokkal is lehet oldani. Alhasi fájdalmakra, elakadásokra, elfojtásokra pl. legjobb szerintem az ezt a területet mozgató sportok, táncok, pl a manapság divatos zumba, de akár a hastánc is jó lehet.

A napfonat csakra erősítésére például, erőnléti vagy küzdősportok alkalmasak, ahol saját fizikai erőnk határait ismerhetjük meg, és kicsit feszegethetjük is.

A táncsportok a szív- és torokcsakrának ugyanúgy kedveznek, s ha teljes átéléssel csináljuk, a koronacsakránkra is jó hatással van, mert a mély átéléssel táncolt mozdulatsor maga az ima a Mindenhatóhoz. Küldhetünk ilyenkor fénygömböket megtöltve szeretettel Földanyánknak és Égapánknak, és szívünk szakrális terében felépíthetjük Merkaba fénytestünket is a biztonságos térben és időben való haladáshoz.

Vágy, fegyelem, elkötelezettség

Kipróbáltam egy gyakorlatot a gyereken: van, hogy élesen reagálok, felemelem a hangom, ha úgy érzem felbosszant, s ezen változtatni akartam, hiszen csak gyerek, a szemem fénye, nem akarom bántani szavakkal sem. Ezért mielőtt felcsattantam volna, egy pillanatra megállítottam az időt, körbe futottam, mint egy karikatúra figura, alul-felül, kívül-belül, minden szempontból egy másodperc alatt, majd ezt azt az avatáromat visszahívtam a szívembe, s az átvizsgálás eredményének esszenciájával szólaltam csak meg.

Maga a figura végig futtatása is már annyira vicces volt, hogy ezek-után végképp nemtudtam élesen reagálni, s érdekes módon a gyerek is egyre kevesebbszer idézett elő olyan helyzetet, amely miatt rá kellett volna szólnom.

Azzal, hogy "körbefutottam" ugyanis, láttam őt magát is, nemcsak a helyzetet, és az indulatomat, és azt is, hogy mi okozta az adott helyzet kialakulását. Mint Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz című versében.

S hogy már nem kereste a bajt, köszönhettem annak is, hogy megláttam Isteni lényegét, újra összekapcsolódtunk, s kívül helyezkedtem a játszmából, hiszen a rákiabálással az energiáját csapoltam, ő pedig a szeleburdiskodással, feldühítésemmel újra és újra visszaszerezte azt.

Próbáljátok ki, hatásos:) A legjobb gyakorolni, s beépíteni a mindennapokba.

Van az az ősi vágy, az a megmagyarázhatatlan érzés, az Isteni részünk után. A vágy célja valójában az, hogy a bennünk lakó Istent kifejezésre hozzuk. Mert, ahogy a magban is ott van a teljes növény, lelkünkben is ott van az Isteni én, akinek legfőbb vágya, hogy valódi természetét kifejezésre juttassa.

A gondok a tökéletes utáni vágyra, s annak elérésére ösztönzik a lelket. Vagy ha már a külső dolgokban nem leli örömét, befelé fordul, saját magában kezd keresni, s ha kitartó, sikerrel jár. Hiszen amit keres végig ott volt benne. Ez az Isteni erő, a teremtő erő.

Ezért van, hogy sokan sikerrel használják az agykontrollt, hiszen ehhez a belső teremtő erőhöz fordulnak, amikor elképzelnek ezt-azt, kitartóan gyakorolnak, hogy formává váljon, egyre több figyelmet adnak neki, s ami figyelmet kap, hamarosan látható formát ölt.

Itt a kitartáson van a hangsúly, az elején, de ha valaki minél többször tapasztalja, hogy mindez működik, hite erősödik, s gyakorlatilag teremtő ereje annál gyorsabban megnyilvánul.

Legyen a hited szerint - tartja a mondás. Ezért van, hogy egyesek gazdagodnak, mások szegénységben élnek, vagy csak vegetálnak. Ebben hisznek mélyen belül. Lényük Isteni része pedig eltemetve szunnyad, nem akar felébredni, hiszen mély álomba ringatták, a nagy illúzióban.

Jobb keseregni, másokat okolni, mint meglátni az erőt, amely bármikor a segítségünkre sietne, ha hagynánk. De ha kíváncsiak vagyunk rá, nem biztos, hogy egyik pillanatról a másikra le tudja rázni bilincseit, amit sok-sok év alatt raktunk rá.

Hagyjunk időt neki, de ha már felébresztettük, ragaszkodjunk hozzá, s ne nyomjuk le megint tudatunk mélyére. Megéri változni, mert a csodák itt vannak az orrunk előtt, csak hagyni kell, hogy Isteni lényegünk megmutathassa a való világot, és hogy végre meg is lássuk.

És ami még közelebb visz önmagadhoz: www.gyermekvallas.hu

Szimbólumok. Például a számok és jelentéstartalmuk. Értelmezhetjük így is: ahogy a www.nevedbenasorsod.hu oldal írója teszi nagyon ügyesen, napokra bontva, de nézhetjük angyali üzenetként is Doreen Virtue: Angyali Számok című könyve alapján.

Melyik az a szám, ami gyakran felbukkan a szemünk előtt? Rendszámtáblán, házszámon, kirakatban, bárhol. Melyiket látjuk leggyakrabban? Ha a kedvenc számunk az, jó jelzés, hiszen bennünk is jóérzést kelt. Jó irányt mutat, kedvező az irány, amerre tartunk.

Elsősorban, azt figyeljük meg, hogy nekünk mit jelent az adott szám. Mi a kedvenc számunk? Melyiket szeretjük kevésbé?

Mindenkinek saját szimbólumrendszere van. Bővebben az enyémről például a www.gyermekvallas.hu/bogarasvajak oldalon olvashattok.

Facebook: Tetszik, nem tetszik. Mindenki próbálkozik, másokat reklámoz, ingyen, csak hogy az a valaki esetleg észrevegye (esetemben Ulmann Mónika "nem like-olása" miatt lettem letámadva)  s ha valahol falba ütközik, máris ítélkezik: na ez milyen negatív, mert az általa nagyra tartott művészt, akárkit, ez valamiért nem szereti, vagy csak közömbös neki, de az is lehet, hogy annyira nem ismeri, s legszívesebben kígyót békát kiabálna rá, de udvariasan, s lenézően csak azt javasolja, hogy tanuljon meg mosolyogni a másik egyszer az életben.

Játszma. Egy újabb a sok közül. Remek marking fogással az illető rá akart venni, hogy jelöljem be az említett színésznőt, mert ő be fog égni, ha nem gyűjt neki rajongókat, ahogy ígérte az oldalán, én meg elutasítottam, mert erőltetettnek érzem, s nem hiszem, hogy Ulmann Mónika hétköznapi bokros teendői között csak azzal foglalkozna, hogy vajon az illető tényleg hoz-e neki annyi like-ot, ahogy ígérte. Főleg ha nem is ő foglalkozik a rajongói oldalával, hanem valamelyik megbízott ügynökség. De az illető, mivel más a véleményem, elítél, azt írja, negatív vagyok, s lekezel, holmi mosolygásra tanulással.

De mi van e mögött? Tükör. Ő vajon mennyit mosolyoghat egy nap? Ha rögtön elítéli azt, aki a mézes-mázos, kuncsorgó dumájára, nemet mond. Az ő lelke vajon mennyire kiegyensúlyozott?

Engem írásra késztetett mindez, őt meg ítélkezésre. Vajon hányszor mondhattak már nemet neki, ha egyből támad?

Nem tartom magam negatívnak, talán ez látszik is az írásaimon. Ő viszont saját magát annak tartja, hogyha ezt vágja hozzám, s valószínű keveset mosolyog egy nap, ha ezt adja ki nekem leckéül. Szemben áll vele a másik én, aki most én voltam, s azt mondja, fogadd el, hogy nem mindenki akarja a te kérésedre bejelölni az adott művészt. Fogadd el,hogy ő nem szorul a segítségedre. 

De ez az én kisiskolás módra bizonyítani akar, egy számára elérhetetlen személynek, ideálnak, mert valahol valaki nem figyelt rá annak idején eléggé, s nem mondta neki, hogy milyen ügyes és okos, ha éppen valamiben jól teljesített.

Látom ezt a saját kétéves fiamon például, bár ez csak apró példa. Ha bilizik meg kell dicsérni, s ha véletlenül elfelejtem, mert épp a gépen pötyögök, csalódottan felsóhajt. No ilyenkor gyorsan észbe kapok, s ódákat zengek az ügyességéről:)

Ha valakire nem figyelnek gyermekkorában, nem dicsérik eleget, később ilyen helyzetekbe hozza magát, mint esetemben ez a bizonyos fiatalember. Támad, mert sérült benne valami, nem nőtt fel egy része, nem volt rá eléggé odafigyelve.

A facebook meg valahol terápia is az ilyen embernek: rengeteg ismerős, akiket alig ismer, de beszélgetnek vele, megdicsérik ezen-azon dolgát, like-olják, ha úgy tetszik, de saját árnyéka néha vissza köszön. Most éppen az én személyemben.

Merjünk tükörbe nézni:) S ha már a szemébe néztünk, nos akkor már mosolyoghatunk.

Napfényes napokat mindenkinek!:)

Ja, és nyugodtan like-olhattok engem is a http://www.facebook.com/gyermekvallas oldalon.

Megnyugtat, kikapcsol, levezeti a feszültséget, kiéljük a szorongató érzéseket, és még sorolhatnám, mire jók még az álmok.

Ma éjszaka én pl. Babits Mihályról álmodtam. Iskolás álom volt, először érettségiztettem a diákokat, felügyelő tanár voltam, de aztán valahogy én lettem az érettségiző, s Babits-al kapcsolatos volt az egyik tétel, aminek valamiért nagyon örültem, és neki álltam kidolgozni.

Élénken él bennem az álom, olvasgatni kezdtem ezért a verseit, hiszen már rég volt dolgom vele, s legelőször ez a két sor fogott meg:

"Hajnalka volt az anyja - de ő e hajnal alkonya volt." Anyám nevére című verséből.

S hogy ennek mi a jelentősége az én életemben? Jó volt olvasni a sorait, egy-egy versénél érezni a dallamot, ahogy a zenét megszólaltatta bennem, s dallama miatt vissza fogok még térni hozzá, jó volt elolvasni az életrajzát újra, hogy mégis ki volt ő, hogyan élt, hiszen az iskolai tudás emléke kicsit megkopott

A szavak mágusa volt, odabűvölte őket egymás mellé, úgy, hogy odaszögezze a figyelmét annak, aki olvassa.

Jó érzés volt ismerni őt álmomban újra.

Az álmomnak talán nem is ez volt a jelentősége, nekem mégis sokat adott. Egyszerre vizsgáztam és vizsgáztattam. Felhívta a figyelmem egy költőre, aki már középiskolában is sokat adott, szerettem a verseit. S megmutatta, hogy a borús gondolatok között is mennyi fény, mennyi szín van, amin fel lehet kapaszkodni magasabb rezgésszámra, meglátva bennük a dallamot és a gyönyörűséget.

Azt mondják, ha repülni akarsz álmodban, napközben foglalkozz sokat a repüléssel, vedd körbe magad repüléssel kapcsolatos képekkel, emlékeztesd magad rá, amikor csak lehet.

Ha magasabb rezgésszámon akarsz élni, vedd észre a szépséget, mindenben, amiben csak lehet. Egy idő után keresned sem kell, magától észreveszed.

Azt vonzzuk, amit gondolunk. Minden és mindenki, aki körülöttünk van, saját gondolataink eredménye.

Fogj egy szótárt, kifejezéstárt, s nyisd ki bárhol. Mi az első szó, amit észre veszel? Menj tovább. Jókedvet ébresztő szavak, vagy inkább borús kifejezések? Milyen hangulatban vagy? Figyelj befelé. Ez is mutatja, milyen érzés uralkodik éppen benned, még ha nem is volt tudatos eddig.

Most gondolj valami szépre, kicsit csukd be a szemed, s merülj bele az érzésbe. Figyelj a levegő vételre. Próbáld ki újra a szavak figyelését. Bármilyen könyv is megfelel, nyisd ki, bökj rá egy szóra, olvasd el, aztán nyisd ki egy másik lapon, bökj rá, olvasd el, stb. Legalább 10 szóig meg se állj.

Ugye milyen egyszerű magasab rezgésszámra hangolódni?

Sok mindent szeretnénk bevonzani, ami jó érzést kelt bennünk, de ehhez át kell hangolnunk magunkat, s nyakon csípni leeresztett állapotainkat is. Hiszen a testünk, lelkünk egy hangszer, amit saját magunk vagy rosszabb esetben a környezetünk hangol. Figyeljünk, s könnyedén megtanulunk kedvünkre való dallamot játszani rajta, amely vonzza a sikert, bőséget, elégedettséget, anélkül, hogy bármit tennünk kellene érte.

Elfogadás,beengedés. Minden úgy van jól, ahogy van. A nehézségek erősítenek. Többször döbbentem már rá. Pl. jött egy helyzet, "megküzdöttem" vele, megoldottam nagyjából, s utána figyeltem az érzést. Jó érzés volt, erősebbé tett. De ha harcolok, zárkózom előle, foglalkozom vele, újabb és újabb helyzetek adódnak, s nem oldódnak fel soha, csak mókuskerékként körbe és körbe forogna.

Az ellenállás, a folytonos kritika, a panaszkodás, merevvé teszi a lelket, ha mindenkit folyton kritizálunk, hibáztatunk. Van egy látszólag egyszerű feladat, ajánlom kipróbálásra: figyeld magad, hogy hányszor kritizálsz, vagy hányszor panaszkodsz egy nap. Hányszor hagyja el negatív szóáradat a szád? Ha nyakon csíped, egyre kevesebb lesz belőle. Hiszen ezek főleg a te energiaszintedet gyengítik nap mint nap. 

Teljenek úgy a napjaid, hogy átneveled magad, nincs több panasz, nincs több kritika, minden úgy van jól, ahogy van. Persze nem fásultan, hanem a figyelem másra irányításával. Lásd meg inkább a szépséget, a mosolyt, a jóérzéseket, s ne vegyél tudomást az energia lehúzó, rezgésszám csökkentő tényezőkről. Ha valaki panaszkodik, s muszáj meghallgatnod, mert úgy érzed, megbántod, ha nem teszed, magadban énekelj valami dallamot, vagy kívánj neki valami szépet, vagy kérd meg a fényangyalokat, hogy segítsenek neki átformálni, másképp látni ezt a helyzetet. De akár ráveheted arra is, hogy irányítsa át a figyelmét a szép dolgokra,s  körülötte is változni kezd minden.

S egy napon azon kapod magad, hogy nincs több panasz, nincs több kritika, állandó magas rezgésszámon rezegsz, s az élet áramlik. Minden a helyén. Magától.

Ha érdekel a tudatosság, nézz be a http://tudatos.gyermekvallas.hu oldalra.

 Van úgy, hogy minden a helyén, a folyamat része vagy, rajta vagy az áramláson, s a meditáció, a tánc, az ima maga.

Ha részévé válsz, ha hagyod megtörténni,a válaszok maguktól jönnek, az érzések önmagukat oldják, s vágyak nélkül, csupán a létezésben, a másodperc töredékében, az időtlenségben megváltod önmagad.

S hogy kihagynál egy szintet? Ki mondta, hogy muszáj vágyni? Ki mondja hogy szintek vannak? Ki mondja, hogy nem járulhatok Isten szent színe elé, ha nem megyek végig a fejlődési szakaszokon?

Az elme. Ő az aki harcol, analizál, kategorizál.

A létezés fénycsarnokában az isteni végtelen minden gyermekét szintek nélkül is, önnön ártatlanságában látja, s befogadja.

S mi van ha én nem akarok vágyni? Hiszen minden a helyén. Ha ezt az érzést élem át újra és újra, látom és befogadom a végtelent, tudom és elhiszem, hogy megérdemlem a bőséget, akkor minek vágyni? 

Hiszen minden adódik magától.

Ha befolyásolom a történetet, azt amelyikben minden a helyén van, az elmém földi vágyaival, máris kizökkenek, már nem táncolok, nem hiszek már abban, amit éppen átélek.

Csukd be a szemed, nyújts ki a kezed, de előtte kattints ide a folytatáshoz: 

Vagy másold a böngésződbe:http://gyermekvallas.hu/uj-vallasok/a-befogadasrol-angyalokkal

A történések gördülékenységén gondolkodtam a minap. Ha spontán történnek, nincs akadály előttük, minden a helyén, akkor ez a követendő út. Mégis nap mint nap akadályokat gördítünk eléjük jónéhány gondolattal: vagyis mi magunk vagyunk az akadályok. Vannak persze külső tényezők is, amik jelzik, hogy nem ez az éppen jó irány számunkra. De kérdés, hogy meglátjuk-e, vagy erőltetjük, s továbbra is arra akarunk menni tűzzel-vassal.

Pedig olyan egyszerűen is működhetne minden. S van akinél működik is. Eredmény: siker, kiegyensúlyozottság, bőség. Minden a helyén, minden áramlik.

Saját példával szemléltetve a dolgot: mennünk kellett volna valahova ma időre, de a kicsi akkor aludt el, amikor indulni kellett volna. Külső akadály. Ha erőltettem volna, hogy menjünk mindenáron, lehet a kocsi hagyott volna cserben, mert kevés volt benne a benzin, s tankolni csak visszafelé akartam. De persze ez csak elmélet. Lehet simán elvitt volna, de valami nem lett volna az igazi. Talán az, hogy akkor nem ülnék itt, s írnám le ezeket a gondolatokat, csak elszállt volna valamerre, s te nem olvasnád most ezeket a sorokat. Hiszen lehet, hogy pont erre a felismerésre van szükséged. Nekem csak a késztetés jött át, hogy leírjam.

Ha kíváncsi vagy egyéb irásaimra, gyere a gyermekvallás oldalra. Sokféle tapasztalásaimat itt olvashatod.